Feldobtam a tumblremre London metrótérképeinek rövid történetét 19 képben. Az első kép az 1902-es, Central London Railway-t, a Central Line ősét ábrázoló térkép. Az utolsó értelemszerűen az idei, 2010-es, legfrissebb. Forrásként ez a nagyszerű oldal szolgált.

Nekem a legérdekesebb az a mozzanat ezekből, amikor 1933-ban először megjelenik Harry Beck emblematikus és kultikus térképe, amelyet aztán annyian annyiszor és annyiféleképpen dolgoznak fel, értelmeznek újra, remixelik stb. A valójában rendkívül komplex logikájú ábrát valószínűleg nem kis erőfeszítés volt megalkotni, Becket mégsem fizették túl, konkrétan 5 guineat kapott a munkáért. Mégis egészen 1960-ig ő készítette az összes londoni metrótérképet, egyetlen 1939-es, amúgy nem túl népszerű kivétellel, amely látható is a 19 közt. Sőt, mind a mai napig nem változott sokat sem a dizájn, sem a koncepció, és a legújabb térképek is mind a Beck-i szellemben készülnek.

A 19 térkép ezen a linken érhető el: http://pblue.tumblr.com/tagged/londontubemaphistory.

London polgármestert választ, méghozzá ma. A város történetében ez a harmadik Mayor of London és London Assembly választás. Potenciálisan körülbelül 5,5 millió választopolgár járul az urnákhoz, hogy megválassza az Európai Unió legnagyobb településének legfelsőbb irányító testületét, és annak vezetőjét, mely közel magyarországnyi, egész pontosan közvetlenül hét és fél millió, közvetve tizennégy millió ember életét határozza meg az elkövetkezendő négy évben. London polgármestere évente 11 milliárd fontos (kb. 3,5 billió forintos) költségvetéssel rendelkezik, és felelőssége elsősorban a stratégiai tervezés, illetve a londoni infrastruktúra (pl. tömegközlekedés) mindennapi működtetése. A London Assembly egy 25 fős választott testület, mely felügyeli a polgármester tevékenységét.

Az utolsó részben pár olyan fogalmat járok majd körül (de most már csak röviden), melyeket talán már érintettem is az előzőekben. Ezek sokkal inkább gazdasági, szociológiai vagy városfejlesztési terminusok, mint jogi kategóriák. Az első ezek közül a Greater London Urban Area, ami a London körüli urban area.

London fogalma tehát leginkább a Greater London nevű közigazgatási egységet takarja, tehát London mint város, avagy mint köznapi értelemben vett település egyenlő a Greater London administrative area-val. Greater Londonnak jelenleg körülbelül 7,5 millió lakosa van, területe pedig 1579 km², és ezzel az Európai Unió legnépesebb települése (viszonyításképpen: Budapesten hivatalosan 1,7 millióan élnek, 525 km²-es területen, 9. az Unióban). A világ városainak listáján a 19. helyet foglalja el (itt a listavezető egyébként Mumbai, vagy nem-pc nevén Bombay, 13,7 milliós népességel, 603 km²-es területtel - igen, majdnem harmadakkora mint London, és csak kicsit nagyobb mint Budapest).

Az előző postban London méreteiről volt szó, anélkül, hogy tisztáztuk volna, hogy mi London. Merthogy hivatalosan ilyen entitás, hogy London nem létezik. Pedig a nem létező London az Egyesült Királyság fővárosa, bár ez nincs kodifikálva, tehát a nemzetközi gyakorlattól eltérően ez a tétel nem része az Egyesült Királyság amúgy sem létező alkotmányának. Pusztán konvenció, tradíció. (Nem is az Egyesült Királyságról lenne szó, ha nem így lenne.) Érdekes még, hogy ha ragaszkodunk a főváros szűkebb értelméhez, miszerint adott ország hatalmi központja (ahol a kormánya székel), akkor a "London Anglia fővárosa" állítás nem igaz, mert egyrészt Anglia nem ország, másrészt nincs kormánya. Anglia úgynevezett constituent country, mely kifejezésnek nincs semmilyen egzakt jogi definíciója, és kizárólag az Egyesült Királysággal összefüggésben használható. Constituent country még Skócia, Wales és Észak-Írország, és míg ezeknek amúgy van parlamentje és kormánya, addig Angliának nincs.

London területének méretét akarom érzékeltetni, méghozzá Budapesthez képest, mert talán így a legegyszerűbb átérezni, vagy átlátni, hogy pontosan mekkora városról is van szó. Sok minden érthetőbbé válik így - mint például olyan tények is új értelmet nyernek, hogy az Európai Unió országai közül az Egyesült Királyságban a legmagasabb az ingázás átlagos időtartama, és ezen belül London természetesen vezető helyet foglal el (forrás pl itt). Nem lesz sok duma, képekkel fogok érzékeltetni.

1968-ban a londoni metró vezetői megunták, hogy folyton figyelmeztetniük kell az utasokat a szerelvény és a peron közti résre. Ez a rés amúgy annak köszönhető, hogy sok állomás nem egyenes, hanem íves (az egyik leglátványosabb példa erre a Central line Bank nevű megállója). Szóval úgy döntöttek a közlekedési vállalatnál, hogy rögzítik a figyelmeztetést, és automatikusan játsszák be, ott ahol szükséges. Elektronikus berendezést akartak használni, érthető okokból olyat, amelyik nem tartalmaz mozgó alkatrészeket, így a hangot digitálisan rögzítették. 1968-at írunk, a tárolókapacitás költségei meglehetősen magasak, emiatt rövid és velős üzenetet választanak. A szöveget egy színész mondta fel, a hangrögzítést pedig két hangmérnök végezte: egy ürge a Scottish Telefunken-től és Peter Lodge, a Redan Recorders tulajdonosa. A felvétel során egyszer Lodge, hogy bemérje a jelszintet, szintén felmondta a mondatot, és mivel a színészük később jogdíjakat követelt, ezért vegül a mérnök által felmondott verzió került használatba. Ezt hallhatjuk mind a mai napig a londoni metróban a legtöbb helyen (vannak persze kivételek, például a Piccadilly line-on egy Tim Bentinck nevű színész hangján szól).