Nagyon durva ez a belváros-összevetés, bár szerintem Kensington meg Chelsea már inkább a "Nagykorúton" kívüli részek. Nekem sem tűnt fel, mikor ott bóklásztam, főleg, mert Budapestet nagyon tagolja a Duna meg a hegyek, ezzel szemben Londonban kevesebb a viszonyítási pont.

A tömegközlekedés hiányosságai nálunk viszont fájóan bosszantóak, főleg, hogy Budapest is be van hálózva vasúttal rendesen... csak ki kéne használni, nem a világ legdrágább metróját fúrni egy nevetséges szakaszon.

Jól indul amúgy ez a blog, felvettem az RSS-t. ;)

Kensigton és Chelsea idesorolása valóban necces, gondolkoztam rajta én is, és sok érvet lehetne felhozni amellett hogy mégse tartozzon a szigorúan vett londoni belvároshoz. Azért vettem be végül, mert újabban ezt a kerületet is a West Endhez kezdték el sorolni, ami ugye a tradicionális downtown. Nameg ha az ember a Knightsbrigde vagy a Kings Road, neadjisten Notting Hill környékén sétálgat, akkor fel se merül benne, hogy ez ne lenne a legbelvárosabb belváros - és akkor még nem is említettem a Kensington High Streetet. Viszont ebben az értelemben meg persze akkor Budapest belvárosához kell, hogy tartozzon a Nagykörút - Váci út - Dózsa György út - Dráva utca - Bécsi út által határolt terület Újlipótvárossal és a Margitszigettel. Így lenne teljesen fair, elismerem.

A tömegközlekedéssel és a négyes metróval kapcsolatos megjegyzéseddel teljesen egyetértek.

Jo, de azért azt is tegyünk hozzá, hogy szép hogy vannak parkok, de autóval vagy busszal képtelenség közlekedni normálisan bármelyik angol városban, és csak Londonban van metróközlekedés. Nincsenek 2x2 sávos szép sugárutak mint Mo-on, egyszerűen mintha nem is gondolták volna hogy valaha el fog terjedni az autó. Ehhez képest Európa második legtöbb autóját fogyasztó népről van szó. 10 MILLIÓ autó cserél gazdát évente. Mindez annak köszönhető hogy a városokat baromi régen alakították ki, sok a száz kétszázéves ház, vagy egyszerűen nincsenek normálisan megtervezve. Nekem például pesthez képest London vagy Bristol ahol lakom klausztrofóbiás érzéseket kelt a keskeny utcáival. Nem is beszélve a klónházakról.

Gluid: viszont elég szépen lehet közlekedni itt autóval is, mivel ha valahova be akarsz sorolni, azonnal beengednek. Persze ha valami oknál fogva dugó van és áll a sor, akkor mindegy, ilyen is gyakran van.
A londoni metróról pedig annyit, hogy ez is úgy szar ahogy van. Olvassatok utána a Bank és Tower Gateway bezárásoknak. Nyeli a pénzt, mint a magyar egészségügy, és mégsem működik. Remélem ebbe fog belebukni Ken Livingstone (még ha nem is ő tehet róla), ha a CO2 megadóztatásába esetleg nem bukna bele.
Londonban élni "kiváltság", és ez nagyon sokba kerül. Ellenszolgáltatásként viszont egy nagy fityiszt kapsz a pénzedért.

A CO2 adóról még csak annyit, hogy aki a zónán belül lakik, annak minimális összeget kell csak fizetnie. És ki lakik a zónán belül? Természetesen a legtehetősebbek. És merre is terjesztették ki a zónát tavaly? Kensington és Chelsea felé, ami a legdrágább lakóövezete Londonnak. Mintha Kelet-Londonban nem lenne állandóan dugó, és hatalmas forgalom. Persze az nem számít.

"Biatorbagy" = Richmond?

Kulonben gratulalok, jo es igen erdekes a blog!

jópofa összehasonlítás.

nem tudom, én valahogy nem éreztem az autó(k) és a sok soksávos út hiányát Londonban, sokkal inkább azt, hogy a hiányukban mennyivel jobb a tömegközlekedés, azaz A Közlekedés.

rájöttek, hogy az autó nem arra való, hogy a belvárosban álljon vele a dugóban a sietős araszoló. rájöttek, hogy a belvárosban luxus az autó, pláne annak, aki nem ott lakik. rájöttek, hogy nem jár alanyi jogon az ingyenes behajtás a belvárosba.

mert ugye miért járna alanyi jogon, hogy a lakásod egy 8 nm-es füstölgő darabját beviszed a belvárosba, és otthagyod?

arra is rájöttek, hogy cserébe csinálni kell elkerülő utakat, plusz egy működő tömegközlekedést, ami drága, de (vagy inkább tehát) JÓ, MŰKÖDIK.

a busz maga egy show egy frissen odalátogatónak, a metró meg maga a mozi.
és igen, ez az első, ami nekem is, ismerőseimnek is feltűnt, hogy az ottani bkv-n nem félelmetes zombik állnak/ülnek, hanem emberek, sokfélék, békében.

rájöttek, hogy nem kell utálni egymást.
valahogy ott nem menő bunkónak lenni, ez csak budai / pesti / magyar szokás, és csak a budai / pesti /magyar mondja, hogy ez normális, hogy mindenhol így van.

hát nem, nincs így mindenhol.

lehet drágán, nem autóval, hanem metróval, busszal közlekedni úgy, hogy a végén elégedett is vagy, nem is kaptad meg a napi adag tahóságot, hanem inkább minden nap egy-egy apró jósággal gazdagodsz: egy mosoly innen, egy udvarias gesztus onnan, és jó a napod.

jó a blog, én a helyedben szánnék majd egy bejegyzést arról a nagyon nehezen megfogható dologról, hogy miért jobb London hangulata, miért színesebbek az utcák, az emberek (belül), miért több a mosoly, miért lehet ott boldogabb egy csóró, mint Pesten egy gazdag. miért? könnyen, borítékolhatóan elérhető szociális "minimum"? többféle ember együttélése "kényszerűen" békében?
nem tudom.

Loga,

szerintem egy kicsit túlidealizálod, túlságosan idillikusan fested le a képet. nem a mondandód lényegével akarok vitázni, mert összességében én is jobban érzem magam londonban, jobban szeretek itt például tömegközlekedni, és elhetőbbnek tartom. hanem a mértékével. de nem mindenki van így ezzel - a barátnőm például utálta és hazaköltözött. nyilván nem a lentiek voltak az elsődleges okai, de hasonlók is voltak köztük.

emlékszem, kiköltözésem után az első két hétben Angeltől kellett kijárnom Readingbe, ami két metrózást jelent átszállással a King's Crossnál, majd a Paddingtonról vonattal. majd utána egy hétig jártan szintén az Angeltől Windosrba, szintén két metróval, szintén az egyik legforgalmasabb londoni megállóban átszállva (Bank) és szintén az egyik legforgalmasabb pályaudvarról (Waterloo) egy ingázókkal teli vonaton. namost nekem a metró akkor nem a moziról szólt, és nem az tette széppé a napomat. soha életemben nem láttam még akkora tömeget, amekkora a londoni metróban van reggelente, soha nem tapasztaltam még ekkora zsúfoltságot, és tülekedést. mind a mai napig nem fogom tudni megérteni, hogy a londoniak mér nem engednek utat a leszállóknak, mér állnak be a felszállók a metróajtóba. mér szemetelik össze sokkal durvábban a metrót és a vonatokat, mint az otthon történik (más kérdés, hogy itt folyamatosan takarítjak, úgyhogy végeredményben nagyobb a tisztaság mégis, dehát iszonyú sokba kerülhet ez).

mindeközben persze azt figyeltem meg, amit te is írsz. napi három millió ember van felzsúfolva a london undergroundra naponta, de nincsenek lökdösődések, bunkózások, szóváltások. az emberek elképesztően udvariasak egymással még a legmeredekebb helyzetekben is. mondjuk akkora tömeg van, hogy alig bír bezáródni az ajtó, a fejem valakinek a hóna alá van beékelődve, a hátamban egy térd, de ha valakinek a lábára lépek véletlenül, akkor rámmosolyog és még ő kér bocsánatot. nekem iszonyú lelkierő kellett ahhoz, hogy levetkőzzem az otthoni reflexeket, hogy legyőzzem a zsigeri idegeskedésem, hogy lenyomjam gyomorba a stresszt, a feszültséget, és hogy ne legyek ingerült, hogy az én arcomon is ott legyen a mosoly mindig, és a számomra legidegölőbb szituációkban (én a gyerekektől, a csámcsogástól, az ujságpapírzörgetéstől és a tömegtől konkrét idegrohamot szoktam kapni) is végtelenül udvarias legyek. igazi jellemformálás volt, aminek a végén - nagy szavak, de - új ember lettem.

és közben rájöttem, hogy ez a dolog nem tud másképp működni. ha összezárnak nyolc millió embert egy ilyen kis helyre, akkor a keletkező agresszió miatt vagy kinyírják egymást, vagy ki kell alakítaniuk a túlélési stratégiákat, amelyeknek köszönhetően végül mindenki megmarad, sőt jobban jár. ezért a mosoly, ezért az udvariasság, ezért a borzasztó hatékony áthághatatlan szabályok, mint hogy _mindenki beáll a mozgólépcső jobb oldalára, a bal oldal azoké, akik sietnek_. ezek nélkül egy ekkora metropolisz nem tud működni.

persze ezek a dolgok nem belátás és elhatározás útján születnek. szó sincs arról, hogy az angol kultúra felsőbbrendű lenne eredendően, vagy az angolok genetikusan jobbak. london hosszú-hosszú története során, egy evolúciós folyamat révén, ezek a viselkedések és ezek a stratégiák kiszelektálódtak mint nyerő stratégiák. aki nem alkalmazkodik ezekhez, annak sokkal rosszabb lesz. viszont ehhez az kell, hogy hagyni kell az embereket, a közösséget kialakítani a maga szokásait, hagyni kell, hogy az újonnan épített parkban kitapossák az ösvényeket, és aztán oda építeni a járdát.

A blog nagyon szuper - Gumo melle felvettelek a Kendvenc londoni magyar blogjaim melle!

Mi masfel evig laktunk a belvarosban (N4, E3, SE1) de en nem nagyon talalkoztam udvariassaggal, maximum csendes beletorodessel a tulsufoltsagba - amit el kell viselni, kulonben mi is agresszivek leszunk, mint az osszezsufolt patkanyok.

Abban igazatok van, hogy sokkal kedvesebbek a felszinen asz emberek egymashoz, nem hallani durva megjegyzeseket, nem agresszivak egymassal az emberek. De azert itt sem tokeletes mindenki: ami nekem nokent nagyon megdobbento volt, hogy mennyire udvariatlanok a ferfiak a nokkel. Foleg a Cityben siman elofordul, hogy letapossak az ember labat, neked mennek az utcan es ami meg durvabb, a lathatoan terhes noknek es idoseknek sem adjak at a helyet a metron, vonaton. Foleg igaz ez a 35-40 eves pasikra - persze tudom van nekik is mentseguk: sokat dolgoznak, mortgage, otthon meg gyerekek es school runban megfaradt footballers wife. Ha valoban udvarias emberekkel akartok talalkozni, akkor videkre kell menni. Mi 6 honapja koltoztunk ki egy Surrey-i kisfaluba es elmondhatatlan a kulonbseg.

ja énis kizárólag a felszínről beszéltem. a keep smiling egy stratégia, nemmeg egy szívből jövő világszemlélet. arra jó, hogy ne öljék meg egymást, tehát funkciója van, semmi több.

a hely nem átadás, meg a nők nem előreengedés, vagy az elejtett tárgyaik fel nem segítése nekem is feltűnt. ez utóbbiról viszont az az elméletem, hogy a privát szféra ebből a szempontból sokkal szentebb, és amikor egyszer felvettem egy nő helyett a leejtett valamijét, akkor nagyon furán nézett rám, mintha durván belegázoltam volna a privacyjébe. persze ez nem mentség a hely át nem adásra, bár a nagyon öregeknek azért itt is átadják.

Surrey-hez annyit félig viccesen és igazságtalanul cinikusan persze, hogy a leggazdagabb megye Angliában, itt a legmagasabb az egy főre jutó gdp, és itt a legmagasabb a milliomosok aránya a lakosságon belül az egész országban. még jó, hogy kellemes és nyugodt az élet :)

Szerintem a City-workerek kozott az 1 negyzetmeterre eso milliomosok a szama vetekszik Surrey-ben elokevel - megsem lattam soha annyi eroszakos, durva embert, mint Bank, St. Paul, Holborn kornyeken. De ezen nem fogunk osszeveszni! Jobban zavar, hogy mi egyelore hatarozottan rontjuk ezt a milliomos statisztikat Surrey-ben :)

oké, ez jogos persze.

bár a city workerek csak ott dolgoznak, viszont surreyben laknak :) deamúgy tényleg. a www.londonprofiler.org oldalon vanegy ilyen statisztika, sajnos linkelni nemtudom, csak elmondani - szóval ott a census output area classificationre kattintva, majd azon belül a london output area classificationt kiválasztva kapunk egy térképet, amin narancssárgával vannak jelölve a city commuterek. sajnos csak greater london területét fedi le, de az jól látszik, hogy greater london surreyvel határos részein hatalmas narancssárga foltok vannak...

Koszi, megneztem - a mi utcank narancssarga! Tenyleg nagyon jo! Iranyitoszamra lehet keresni deprivaltsagi mutatokat, bunozest stb. Aki koltozes elott alll annak nagyon ajanlom!

Aggie, pblue, ez olyan furcsa, masoktol is mindig ezt hallom, hogy nem adjak at a helyet a londoniak - nekem MINDIG atadtak, volt, hogy vitaba is keveredett ket fiatal pasi a buszon, hogy melyikuk uljon vissza, mindketto at akarta adni. Igaz, en nem csucsforgalomban tomegkozlekedtem.
En a felszines kedvesseggel, udvariassaggal meg ugy vagyok, hogy koszonom szepen, inkabb legyen a felszinen, oszintetlenul kedves, mint szivbol jovon bunko.
En imadom Londont, es most, hogy ideiglenesen nem ott elek - helyette a Balkanon, a szo foldrajzi (es elvont) ertelmeben, ahol meg szinte mindenki bunko (oszinten)-, rettentoen vagyom vissza es szamolom a napokat a visszakoltozesig.

Helyatadashoz kiegeszites: amikor terhes voltam. Meg aztan a babakocsival is alom volt kozlekedni, mindenki figyelmes volt, segitett cipelni stb. Es a legtobb embernek volt egy kedves szava a babarol, megneztek, elgagyarasztak vele, majd hozzam fordultak "she is gorgeous" - a harmincas City-workertol kezdve a white van-os builderen at az oreg skot szoknyas arisztokrata-kinezetu pasiig (hogy a nyugdijas neniket ne is emlitsem).
Itt is megcsodaljak a gyerekeket, de segiteni, eloreengedni bezzeg... :( Inkabb felrugnak, elemnyomakodnak.

Nagyon tetszik ez az összehasonlítás! Meg a többi post is!

@Loga:
Kedves Loga,

sajnos 2008 ota sokat valtozott a helyzett es a konfliktusok a vitak egymast erik a fold alatt, nem tudom mit fog hozni a jovo, de semmi jora nem szamitok.